Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője szerint: "Vissza kellene térni azokhoz a sok száz, több ezer éven keresztül fenntarthatóan működő megoldásokhoz, amelyeket a nagyüzemi mezőgazdaság felszámolt". Mint elmondta, a második világháborút követő élelmiszerhiány leküzdésének célja a gazdákat arra ösztönözte, hogy minél nagyobb földterületet tegyenek használhatóvá, így ipari jellegű gazdaságok alakultak ki, amelyek nagyon kevés teret engedtek a vadon élő fajok számára.

"Nemcsak néhány madár eltűnéséről van szó: eltűnnek az apróvadak, ezzel a vadgazdálkodást is kár éri" – fejtette ki Orbán Zoltán. Hozzátette: a természetkímélő gazdálkodási megoldások háttérbe sorolódnak, az ilyen támogatást elnyerő területek száma csökkent. 

A szakértő szerint az egyik fő probléma, hogy a mezőgazdasági területek, például búzamezők mellett nem hagynak megműveletlen földsávokat, mezsgyéket, ahol a vadon élő állatok, például a termelt növény kártevőit irtó ragadozók megélhetnek.

A probléma különösen erősen érinti a réteken és szántóföldeken élő fajokat, ezen belül a hosszú távra vonuló madárfajokat, amelyek a Szaharától délre vonulnak. A réti tücsökmadár állománya például mára 97 százalékkal csökkent – mutatott rá Orbán Zoltán.