Egy tavaly ősszel megjelent nagy globális elemzés szerint a macska kész ökológiai katasztrófa, az elvadult vagy kóbor macskák már legalább 63 faj – madarak, emlősök, hüllők – kihalásában működtek aktívan közre az utóbbi ötszáz évben. A macska egyetlen mentsége az lehet, hogy az egeret is szereti, márpedig az egyetlen invazív ragadozótípus, amelyik még nála is kártékonyabb, éppen a rágcsálók rendje, amely összesen 75 faj eltűnésénél szorgoskodott. Mondjuk a kutyák is ott vannak a toplistán, majdnem egy tucat fajáldozattal.

Ez a tanulmány volt az eddigi legnagyobb összesítő vizsgálat a témában, de általánosságban már régóta tudjuk, mekkora kárt okoztunk azzal, hogy egy sor ragadozót hurcoltunk be magunkkal mindenhová, ahová eljutottunk, instant veszélybe sodorva ezzel a helyi fajokat. Az invazív ragadozók összesen 87 madár-, 45 emlős- és 10 hüllőfaj eltűnéséért felelősek – ami a három osztály esetében az összes ismert kihalás 58 százaléka ebben a félezer évben. És a 30 betolakodó faj további 596 gerinces fajt fenyeget elég komolyan.

Különösen azok a fajok vannak veszélyben, amelyek kis szigeteken elzárva élnek. Az egyik legszomorúbb példa erre a Stephens-szigeti álfakusz esete. Ez a madárfaj, ahogy a neve is mutatja, az Új-Zélandhoz tartozó Stephens-szigeten élt, és nagyrészt csak a szigetre hurcolt macskák által összehordott tetemei alapján ismerhettük meg, mielőtt rövid úton ki is halt.

Nem csoda, hogy a világon először éppen a kihalásoktól egyik leginkább sújtott ország, Új-Zéland jelentette be tavaly nyáron, hogy 2050-ig minden invazív ragadozófajt fel fog számolni a területén. Ez a vadon élő macskák mellett a patkányokat, oposszumokat, hermelineket és vadászgörényeket érinti még.

De nem csak ilyen egzotikus helyeken jelentenek óriási problémát a macskák. Egy 2013-as [tanulmány] szerint a szabadon mászkáló házimacskák jelentik az egyik legnagyobb veszélyforrást az Egyesült Államok fajaira nézve: a kutatók becslése szerint a cicák évente 1,4-3,7 milliárd madarat és 6,9-20,7 milliárd emlőst pusztítanak el.