Utoljára 1987-ben ismertek el hivatalosan új felhőfajtákat az atlaszban, amelynek új, teljesen digitális változata 12 új felhőfajtát - köztük a 2006-ban először azonosítotthullámfelhőszerű zord felhőt (asperitas) és a repülőgépek károsanyag-kibocsátása nyomán keletkező, kondenzcsík okozta mesterséges felhőt (contrails) - ismert el.
Az első felhőosztályozást 1802-ben publikálta a francia Jean-Baptiste Lamarck (1744-1829) a Meteorológiai Évkönyvben. Osztályozásában öt alaptípust különböztetett meg, majd ezeket 12-re bővítette. Ugyanebben az évben Luke Howard angol amatőr meteorológus vezette be a máig használatoscirrus, stratus és cumulus (pehely-, gomoly- és rétegfelhő) fogalmakat.
Howard hét alaptípust különített el. 1891-ben egy müncheni nemzetközi meteorológiai konferencián bizottságot hoztak létre a nemzetközi felhőatlasz elkészítésére. A testület 300 felhőfénykép és rajz közül választotta ki azt a 28 képet, amely végül bekerült a felhőatlaszba. Az atlaszt 1896-an adták ki, legutóbbi változata 1975-ben jelent meg, amelyet 1987-ben vizsgáltak felül.
Az atlasz kiadója, a Meteorológiai Világszervezet a felhőket fajokra, fajtákra és változatokra osztja.A felhőosztályozás 10 alaptípusból – pehelyfelhő, bárányfelhő, fátyolfelhő, párnafelhő, lepelfelhő, esőrétegfelhő, gomolyos rétegfelhő, rétegfelhő, gomolyfelhő és zivatarfelhő – indul ki.A digitális változat elérhető a World Meteorological Organization's (WMO) International Cloud Atlas honlapon.
