Amikor 2013-ban a kaliforniai közlekedési hatóság bejelentette, hogy 60 milliárd dolláros költséggel legalább 300 kilométer per órás sebességre képes vasutat építenek Los Angeles és San Francisco között, Elon Musk felkapta a fejét. A Tesla elektromos autóról és a SpaceX magánűrhajóról híres milliárdos rendszeresen ingázik a két metropolisz között, mivel a Teslának a San Franciscóhoz közeli Palo Altóban, a SpaceX-nek pedig a Los Angeles melletti Hawthorne-ban van a központja.
Musk azonban kijelentette, az állam tervénél sokkal jobbat tud: a Hyperloop lényege, hogy egy (lábakon álló) csőrendszerben vákuumban elektromágneses meghajtással siklanak az utas- és teherszállító kapszulák. A közegellenállás minimalizálása révén a kapszulák akár az 1200 kilométer per órás sebességet is elérhetik.
A pilóta nélküli kapszulák néhány percenként indulnak majd a tervek szerint a célállomás felé, a rendszer működtetéséhez szükséges energiát a csőrendszer tetején kialakított napelempark szolgáltatja. A Hyperlooppal eltüntethetők az autópályákról a kamionok és távolsági buszok, amelyek sok balesetveszélyes helyzet forrásai lehetnek.
A villámgyors és energiatakarékos Hyperloop környezetkímélő technológia, hiszen megújuló energiával üzemel, és kiépítésével nem jár sem tájrombolás, sem légszennyezés. A két város közötti pályát Musk előzetes becslése szerint 6 milliárd dollárból meg lehet építeni.
A 2013-as ötlet megvalósítását Musk szabad kapacitás hiányában felajánlotta hasznosításra. Közösségi adománygyűjtésből megalakult a Hyperloop One vállalat, amely a legjobb egyetemi és űrkutatási szakembereket toborozta szakértői csapatába (szabad idejükben, részvényekért cserébe dolgoznak).
2016 májusában a Las Vegas mellett épült 1 kilométeres tesztpályán a tesztszánkó 1 másodperc alatt 160, a táv közepére 480 kilométer per órás sebességre gyorsult fel.Persze ez még messze van a vákuumcsöves tervtől, de legalább demonstrálja, hogy dolgoznak a fejlesztésen.
Most mégis úgy tűnik, előbb találkozunk a vákuumcsöves szállítással a vízben, mint a szárazföldön.
A Hyperloop csapata továbbgondolta az eredeti elképzelést, és ötvözte egy másikkal. Nem új ötlet, hogy a víz felszínén egymással összekötött pontonok alá 20-30 méterrel a vízben lebegő csőrendszert (angol nevén Submerged Floating Tunnel) függesszenek föl, amelyben hagyományos autóutat és/vagy vasutat lehet kialakítani.
Az viszont tényleg meglepő csavar, hogy ez a rendszer gigászi csőpostaként is üzemelhetne:ebben az esetben a csőben vákuumközeli állapotot hoznának létre, és abban siklanának majdnem hangsebességgel az utasszállító kabinok vagy teherkonténerek. Ez a víz alatti vákuumcső kiválthatná a teherhajók és utasszállító kompok jelentős kapacitását, ráadásul olyan partokat is összeköthetnének vele, amelyek között a hídépítés nem vagy csak elképesztő költséggel valósítható meg.
Mi az értelme az egésznek? A konténeres teherhajózás forradalmasította az áruszállítást, megváltoztatta a fogyasztási szokásainkat, teljes iparágakat, elég csak az „olcsó kínai póló” térhódítására gondolni. Ugyanakkor a szállítási módok közül a legnagyobb környezetszennyezési károkat okozza:a teherhajózás által kibocsátott szén-dioxid 2,2 százaléka az emberiség teljes CO2-kibocsátásának, de ez az érték 2050-re akár háromszorosára nőhet.
A teherhajók a ballasztvíz kieresztésével gyakran invazív fajokat szabadítanak rá az adott élőhelyekre, ami következtében kipusztulhatnak az ott őshonos állatok, növények. A tengervízbe gyakran kerül olaj vagy üzemanyag, akár katasztrófa, akár felelőtlenség miatt.
Levegőben a hang 331 méter per másodperc sebességgel terjed, a tengervízben viszont másodpercenként 1520 métert megtesz. A hajómotorok és propellerek zaja tehát messzire hallatszik a vízben, a zajszennyezés megzavarja a tengeri állatok tájékozódását, szaporodását, táplálkozását.Feltételezések szerint az utóbbi évtizedek tragikus partra vetődéseit is okozhatta az állandósuló tengeri zajszennyezés.
Továbbá, ha egy hajó csak 15 csomóval (28 kilométer per órás) sebességgel halad, akkor is a vele ütköző bálnák és más tengeri emlősök 80 százalékos valószínűséggel elpusztulnak. Északi simabálnából ma már legfeljebb 400 egyed él, az 1970 és 1999 között elpusztult példányok 35,5 százalékát hajó gázolta el.
A norvégok a megvalósíthatósági tanulmányban a fentebb említett, pontonokra függesztett, víz alatt lebegő csőrendszert is belevették. A Sognefjordon két 4100 méter hosszú cső ívelne át, egyikben az oda-, másikban a visszairányú forgalom haladna. A csöveket 16 ponton tartaná, ezek között a legnagyobb távolság 120 méter lenne, itt haladhatnának át a hajók.
A csőrendszer ideális volna Hyperloop vákuumvasút kialakítására is, mondják a kaliforniai tervezők, ezzel egy csapásra két legyet is ütnének:nemcsak a szállítóeszköz új, hanem a szállítás koncepciója is.
Ami a kockázatokat illeti, a Ramboll kockázatelemző cég számításai szerint átlagosan 9 évente várható, hogy egy hajó súrolja vagy nekiütközik a vízben lebegő csőrendszernek, illetve a pontonoknak. Olyan mértékű ütközés, amely a rendszer összeomlását okozná, legfeljebb 10 ezer évente valószínű.
