• egyes cégek ad hoc béremelésekkel és toborzó hadjárattal igyekeznek vadászni alapvetően bárkit, de főként a konkurenseiknél dolgozó munkásokat;
• más vállalatok viszont erőből reagálnak, s gyakorta túldolgoztatják az alkalmazottaikat;
• azt viszont eddig csak kevés termelővállalatnál ismerték fel, hogy a bizalmas munkahelyi légkör, az "emberi" bánásmód ugyanolyan sokat számít a dolgozók megszerzésében és megtartásában, mint a

Ettől függetlenül a béremelés erős: a Napi.hu egy olyan targoncás példáját hozta fel, akinek hetven százalékkal nőtt a fizetése, miután hétszer váltott munkahelyet, ugyanazon ipari parkon belül. Pest megyében pedig egy multi 30-40 százalékos béremeléssel tudta megállítani emberei elszivárgását.

Ez annak a fényében nem is meglepő, hogy munkaerő-közvetítők becslése szerint ma tízezres munkaerőhiány van a gyártásban és a feldolgozóiparban, ahol egyébként közel 670 ezren dolgoznak ma Magyarországon.

Viszont a munkaerőhiány hajtotta béremelés csak a történet egyik oldala. A lapnak nyilatkozó szakértők szerint ugyanis a vállalatok nehezen értik meg, hogy a dolgozókat nem lehet félvállról venni, ahogyan korábban, mert manapság a "nem tetszik, akkor el lehet menni innét" hozzáállás a profitot veszélyezteti.

A munkaerőhiány viszont már kezdi áttörni a cégek "fájdalomküszöbét", és most kezdenek rájönni a HR-esek, hogy talán normálisan kellene bánni az emberekkel. Ahol stratégiailag kezelik a kérdés, ott pedig a tapasztalatok szerint a dolgozókat szerény fizetés mellett is meg tudják tartani.

Mindazonáltal a Napi cikke szerint a jelenség annak a lenyomata, hogy súlyos bajok vannak a magyar cégeknél vezetői szinten. 

• a főnökök pedig egyre kevésbé tudják a régen jól bevált nyers fegyelmezőeszközöket hatékonyan alkalmazni;
• most kezd látszani, hogy sok cégnél súlyos bajok vannak vezetői szinten;
• ennek az oka, hogy jellemzően nem fordítottak energiát a vezetőképzésre, ami egyébként nincs is jelen a magyar felsőoktatásban;
• középszinten igen elterjedt, hogy a dolgozókkal "embertelen" módon bánnak, durván, alpárian beszélnek és egyes helyeken a fizikailag bántalmazzák őket;
• általában egy társaság minél távolabb helyezkedik el az értékteremtési lánc csúcsgyártójától, annál rosszabb nála a munkahelyi légkör;
• sok helyütt egész egyszerűen kényszerítik az alkalmazottakat a túlmunkára.

A jó hír, hogy ha a munkaerőhiány nem csökken, akkor egy idő után ezek a dolgok a múlté lehetnek Magyarországon, még ha kár is, hogy a változás ilyen körülmények mellett megy csak.