Ha egy hatósági ellenőrzésnél a megvizsgált termékek között többnél találnak szabálytalanságot, mint amennyi átmegy a vizsgán, az emberben felmerül a gyanú, hogy valami rendszerszintű probléma lehet a háttérben. Lássuk például a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) 2016-os étrend-kiegészítő-vizsgálatainak eredményét. A hagyományos, offline kereskedelemben (áruházak, patikák, bioboltok) vásárolt áruk 61 százalékánál találtak jelölési, minőségi vagy biztonsági problémát; az internetes próbavásárlásoknál a szabálytalanságok aránya 87 százalék volt. 

Elég megdöbbentő számok egy becslések szerint évi 30 milliárd forint körüli forgalmat produkáló piacon. Ráadásul az étrend-kiegészítő pont egy olyan típusú termék, aminél extra fontos, hogy véletlenül se legyen káros vagy veszélyes, hiszen éppen azért fogyasztjuk őket, hogy egészségesebbek legyünk tőlük. A hivatalos definíció szerint ezek a cuccok a hagyományos étrend kiegészítését szolgálják, és koncentrált formában tartalmaznak tápanyagokat vagy egyéb táplálkozási vagy élettani hatással rendelkező anyagokat.

Ez magyarul azt jelenti, hogy ide tartozik minden, ami már nem étel, de még nem gyógyszer, és azért szedjük, mert tudjuk, hogy egyébként elég egészségtelenül élünk, de azt reméljük, hogy ezek majd szépen lenullázzák ennek a negatív hatásait. Nem véletlen, hogy ez tökéletes terep az alternatív medicina szélhámosainak, akik egészen háborítatlanul halásznak a zavarosban.