Nem túlzás azt állítani, hogy robotok vesznek körül minket. Mi építettük őket, van, amelyik alig nagyobb egy rizsszemnél, és vannak ház nagyságúak is. Ezek a gépek mindenféle formát felvehetnek, egyáltalán nem feltétel az emberi külső, az arc. Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy a robotok olyan feladatokat végeznek, amelyet nem gondoltunk volna akár néhány tucat évvel ezelőtt sem: szőnyeget porszívóznak, autót festenek, raktárakat rendszereznek, italt kevernek, sakkoznak, novellákat írnak, rajzolnak, vagy akár álmodnak. 

Az önműködő gépek teljesen átalakítják majd a társadalmat, sőt, már most is láthatjuk ennek jeleit, elég csak az önjáró autókra, a maguktól bevásárló hűtőkre és az intelligens otthonokra gondolni. Pont emiatt fontos kérdés a robot és ember kapcsolata, valamint az együttélés szabályainak kialakítása.

Isaac Asimov már hetven évvel ezelőtt megpróbálta filozófiai és morális keretbe szorítani a robotok viselkedését, hogy biztosan ne forduljanak teremtőik ellen. Ő maga azt mondta, hogy elege volt a Frankenstein-féle sablonból, vagyis hogy robotokat építettek és azok megölték alkotójukat. Az említett morális-filozófiai keret a Robotika három törvényeként ismert.

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.

2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.

3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első és második törvény előírásaiba.

Hetven évvel a törvények megszületése után sokkal több tapasztalata van az emberiségnek a robotokkal kapcsolatban. Robotszakértők már egy évtizede megfogalmazták, hogy a törvények a való életben használhatatlanok. Mielőtt erre rátérnék, meg kell említeni, hogy maga Asimov sem tartotta tökéletesnek törvényeit. Robottörténetei pont arról szólnak, hogy feszegetik ezeknek a törvényeknek a határait. Például a Te hazug! (Liar, 1941. Astounding Science Fiction) című korai novellájában a gondolatok olvasására képes robot azt mondja, amit az emberek hallani szeretnének, mert még pszichés kárt sem szeretne okozni nekik. A robot nem látja át, hogy sokkal nagyobb kárt okoz ezzel, mint az igazsággal. Amikor szembesítik a dilemmával, a robot pozitronagya összeomlik.

Hogy mennyire áthághatóak a törvények, Asimov bizonyítja azzal, hogy jóval későbbi, a Robotok és Birodalom című regénybe bevezeti a nulladik törvényt, amely kimondja, hogy a robotnak elsősorban az emberiség érdekében kell cselekednie.

0. A robotnak nem szabad kárt okoznia az emberiségben, vagy tétlenül tűrnie, hogy az emberiség bármilyen kárt szenvedjen.

Mivel ez alacsonyabb sorszámozású törvény, felülírja az eredeti hármat, vagyis a robot okozhat kárt embernek, ha ezzel az emberiség érdekében cselekszik.