Jump to content

Eszkimóország alól kiolvad a jég

2016. 12. 06. 10:23

Új óceán nyílik meg ezekben az években a messzi északon, és ahogy olvad a sarkvidék, úgy aktivizálják magukat a nagyhatalmak. Az Északi-sarkra igényt formáló oroszokon, dánokon, kanadaiakon kívül a kínaiak sem akarnak kimaradni, de kérdés, meghallja-e valaki a helyieket. Az alig 57 ezres Grönland már a teljes önállóság felé tart.

Novemberben húsz fokkal volt melegebb arrafelé, mint a sokévi átlag szerint dukált volna, a jégtakaró olvadásának köszönhetően a nagy turistahajók új desztinációkat hirdetnek a korábban rettegett északi útvonalakra, nem beszélve a kereskedelmi flottákról: közel az idő, amikor tényleg kifizetődőbb lesz a Jeges-tengeren megkerülni Ázsiát, mint a Szuezi-csatornán átevickélni. A sarkvidéken kétszer olyan gyors a klímaváltozás, mint máshol a világban. Mint egy friss jelentésben áll: sürgős beavatkozás nélkül a sarkvidéken élőknek a bolygó többi lakosánál is hamarabb kell katasztrofális hatásokkal szembenézniük. A klímaváltozásban azonban közben óriási gazdasági potenciál is van, és ez a nagypolitikát sem hagyja hidegen. Grönland már várja a klímaváltozást Grönland már várja a klímaváltozást Hatalmas kanyonok, olvadó gleccserek, és harc a kiaknázatlan erőforrásokért. A világ különleges figyelme ellenére Grönland lakói csak élik mindennapjaikat, de alkalmazkodnak az új lehetőségekhez.

De nem örülnek a grönlandiak, hogy a világ legnagyobb szigete végre tényleg egyre zöldebb lesz? – kérdeztem Martin Breumtól, az Északi-sarkvidék napokban Budapesten vendégeskedő dán szakértőjétől. Breum utoljára két hete járt a grönlandi fővárosban, és azt mondja, reggeli futás közben annyira azért nem érezte a rekordmeleget. Nuuk egy Gyömrő méretű város, némi különbség, hogy itt több taxi jut egy főre, mint New Yorkban, és itt él az 57 ezer grönlandi egyharmada. Szóval hogy élik meg a helyiek a klímaváltozást, ami fokozatosan átalakítja az egész sarkvidéki ökoszisztémát?

Bár azt hihetnénk, hogy a kutyaszános vadászatok már inkább csak nosztalgikus filmekben kerülnek elő, és az eszkimók (ők, vagyis az inuitok ma is 90 százalékos többségben vannak Grönlandon) számára súlyosabb probléma mondjuk az alkoholizmus és az öngyilkosság (messze itt a legnagyobb az öngyilkossági arányszám a világon), Breum szerint a melegedés pusztító hatásai elsősorban ebben érezhetők: az emberek jelentős része minimum hobbiszinten ma is vadászik – már amikor van jég.

A jégmentes időszak növekedése miatt Grönland közelebb kerül a világhoz: miközben a kvázi monopolpiac miatt a repülőjegyek továbbra is iszonyú drágák, tengeri úton egyre többen érkeznek – sokszor éppen azok a turisták, akik még szeretnék személyesen látni a megváltozó tájat és a gyorsan visszahúzódó gleccsereket –, az ökoturizmust közvetve éppen a környezetrombolás futtatja fel.

De a turizmusnál jóval nagyobb potenciál van a jég alatti erőforrásokban. Az eddig is jelentős arany- és uránkitermelésen kívül még rengeteg ásványi anyag van, köztük olyan, a high-tech iparban vagy éppen szélerőművekben hasznosított ritkaföldfémek, amelyekre egyelőre Kínának kvázi monopóliuma van. Ha erre a piacra be tudnak lépni, az hatalmas lehetőségeket jelent a ritkán lakott hatalmas országnak – nem véletlen, hogy Grönlandon egyre több a külföldi nagybefektető, köztük a kínaiak, akik most éppen egy vasbányába fektetnek be kétmilliárd dollárt.

Az „Arctic Council”-ban részt vevő országok egyelőre igyekeznek kompromisszumos középutat találni a környezeti szempontok és a bányászati érdekek között; de mivel a kettő nem igazán hangolható össze, a megoldásokkal senki nem elégedett teljesen. A világ feltáratlan szénhidrogén-készleteinek negyede a sarkvidéken található a becslések szerint. A mostani kisebb emelkedés ellenére összességében még mindig nagyon alacsony olajárak mellett ezeket nem éri meg kitermelni, de ha egyszer hozzányúlnak, az még inkább felgyorsíthatja a klímaváltozást.

(Forrás: arctic-council.org)