"Nem igazán tudom, mit csinálnék, de nem valószínű, hogy túl sok mindent. Lehet, hogy csak néznék vissza a Földre... az biztos, hogy nagyon szokatlan lenne. Valószínűleg olyan dolog volna, amiről mesélhetnék, ha hazaérnék. Azért, mert nem történik velünk minden nap ilyen, ugye? Bár igazán messze van... Valójában nem is tudom, mert soha nem voltam ott, így nagyon nehéz tudni, mit csinálnék..."

Ezt a néhány mondatot egy idős, szemantikus demenciában szenvedő személy válaszolta arra a kérdésre, hogy mit tenne, ha eljuthatna a Holdra.

A szemantikus demencia a demencia egy olyan fajtája, amikor nem az epizodikus emlékezetet veszítjük el, hanem a fogalmi, általános tudást: "egy kutatási alany úgy jellemezte a palacsintát, mint egy sós dolgot, ami egyébként finom, és valami különleges szószt tesz rá, ami olyan, mintha barbecue-szósz lenne, de nem az" - magyarázta Muireann Irish az ICOM6 memóriakonferencián tartott előadásában. A kutatónő a Sidney-i Idegtudományi Kutatóintézettel és a New South Wales-i Egyetem pszichológiai tanszékével karöltve készítette el azt a kutatást, amely rávilágít arra, hogynem csak az epizodikus, de a szemantikus tudás elvesztése is nehezíti a jövőbeli események elképzelését.

Ha nincs múlt, nincs jövő sem

Egy korábbi cikkünkben említettük, hogy ugyanazok az idegrendszeri hálózatokat, amelyek azért felelősek, hogy az egyedi emlékeket, eseményeket valamilyen módon leképezzük, és az előhívásnál elérjük, arra is használjuk, hogy a jövőbeli eseményeket is el tudjuk képzelni. Ha valakinél megsérül ez a folyamat, akkor nem csak a múltjából nem tud felidézni részleteket, de a jövőjét is nehéz elképzelnie.

Egy nagyon híres kutató, Endel Tulving erre azt a metaforát használta, hogy ez egy olyan mentális időutazás, amelyet az emlékezeti rendszer tesz lehetővé számunkra. Segítségével vissza tudunk menni a múltba, és ugyanúgy előre a jövőbe is, de

ha elromlik a rendszer, akkor a jelenbe leszünk bezárva.

Hosszú távú, részletes terveket nem tudunk többé elmondani. Egy amnéziás személy nagyon leegyszerűsített dolgokat tud mondani az életéből – hogy dolgozott, és volt egy felesége-, de körülbelül ennyi.

A szemantika, a tárgyi tudás is számít

A legtöbb kutatás az önéletrajzi memória elvesztésének hatására koncentrált, Irish és kollégái azonban azt vizsgálták, hogy mi a helyzet, ha a szemantikus memória sérül. Ilyenkor a demens személy emlékszik a történésekre, csak a szavakat nem találja meg ahhoz, hogy leírja őket. A kutatás során arra jöttek rá, hogy nem elég, ha az epizodikus memóriánk sértetlen - ha el akarjuk képzelni a jövőt, akkor bizony a szemantikai tudásunknak is a helyén kell lennie.